A múzeum születése
A Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége, Káldy Zoltán püspök és Mihályfi Ernő országos felügyelő javaslatára 1972 decemberében az Országos Presbitérium határozatot hozott arról, hogy a már működő két gyűjteményi ág – a levéltár (a XVIII. század közepétől létezik) és a könyvtár (1957-ben önállósult a levéltártól) – mellett létre kell hozni a múzeumot is. A szervezéssel Dr. Fabiny Tibor egyháztörténészt bízták meg, a munka a határozat értelmében 1973. január 1-jén kezdődött.
Anyagi fedezet hiányában Fabiny Tibor felvette a kapcsolatot a Művelődési Minisztérium Múzeumi Főosztályán az egyházi műtárgyak referensével, Dr. Dávid Katalinnal.
A levéltár és a könyvtár vezetőivel Fabiny Tibor megalakította az Evangélikus Gyűjteményi Tanácsot, és megszervezték az egyházmegyei gyűjteményi előadók hálózatát.
Az egyházi – gyülekezeti – gyűjtemények felmérését az Evangélikus Teológiai Akadémia néhány lelkes hallgatójával kezdte el a professzor. Országos utakra indultak, ahol számbavették a kiállításra szóba jöhető tárgyakat, felmérték állapotukat.
Nem volt egyszerű egyházi intézményt létrehozni a hetvenes években. Egy hazai egyháztörténeti jubileum volt az ügy segítségére. 450 évvel a múzeum „születése” előtt, 1523-ban mondta ki a budai országgyűlés a lutheránusok fej- és jószágvesztésének törvényét. Fabiny Tibor azt javasolta, hogy erről országosan megemlékezve, látható jelét kell adni, hogy „élnek még a magyar lutheránusok”. Az Országos Presbitérium pedig a törvénycikk emlékére mondja ki az Evangélikus Országos Múzeum megalapítását.
Az állami szervek kénytelenek voltak tudomásul venni az evangélikus egyház legfelső grémiumának határozatát. Sem anyagi fedezetről, sem kiállításra alkalmas helyről nem volt azonban semmiféle döntés. Káldy püspök a szakmai támogatás minisztériumtól kapott ígéretével így határozta meg a múzeum jellegét: „A Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezeteinek és egyházi intézményeinek tulajdonában lévő egyházi műtárgyak és műkincsek, továbbá egyházi műemlékek nyilvántartása, a műtárgyak és műkincsek feldolgozása és bemutatása.” A gyűjtőtevékenység területét pedig így határozta meg: „evangélikus egyház-, iskola- és gyülekezettörténet, egyházi néprajz.” A felügyeleti szerv az egyház Gyűjteményi Tanácsa.
Fabiny professzor választása a Deák téri evangélikus épületegyüttesre, az „ország templomának” közvetlen közelére esett. Az épület akkor is a pesti (Deák téri) gyülekezet tulajdonában volt, de a kiszemelt földszinten – az épületet fölszabdalva – számos bérleti helyiség volt kialakítva. Itt „lakott” egy virágüzlet, a Kézműipari Vállalat és a Munkásőrség. Hosszas huzavona után sikerült minden érintettel dűlőre jutni. A Művelődési Minisztérium 1975 decemberében már az V. ker. Deák tér 4. címet megjelölve adta ki a múzeumi működési engedélyt.
Az Állami Egyházügyi Hivatal végül 1978-ban hagyta jóvá, hogy múzeum céljaira alakítsák át a Deák téri épület földszintjét.
Az építési, átalakítási munkálatokat az Országos Műemléki felügyelőség építésze, Havassy Pál és Gryllus Vilmos, a kivitelezést felügyelő építész irányította.
Eközben elkezdődtek a gyűjtőutak is. Összesen kb. hetven gyülekezetből mintegy százötven műtárgy érkezett: ötvös- és óntárgyak, textilek, könyvek, kéziratok, néhány szobor, festmény és berendezési tárgy.
Az állandó kiállítást Fabiny Tibor és Péter Márta rendezte Havassy Pál belsőépítészeti terveivel. Címe: Evangélikusság a magyar kultúrában. A múzeum és az állandó kiállítás ünnepélyes megnyitójára 1979. július 27-én került sor.
Felújításra és bővítésre készülve a múzeum állandó kiállítását 2011-ben bontottuk le és adtuk át a teret időszaki kiállítások számára. 2014. február 28-án bezárt a múzeum, hogy elkezdődhessen az építkezés. 2016. november 12-től látogatható újra az "Insula Lutherana" kulturális központ részeként kibővült alapterületen, a "Luther öröksége" című állandó kiállítással és a pince szinten időszaki kiállítási, valamint többfunkciós rendezvény térrel.
A múzeum 2017 februárjától az Evangélikus Országos Gyűjtemény részeként működik.
