“Az alapítólevél olykor hamis, az alapítás mégis valódi” – a történelmi elbeszélés sokarcúságára utaló mondattal kezdődik Nádas Péter könyve, amelyet a Litera.hu felkérésére 2014 tavaszán kezdett írni a 2flekken rovat számára. A könyv szerkezete követi a látszólag laza ritmust – hónapról hónapra kerül közelebb az olvasó azokhoz a rétegekhez, azokhoz a látszólag jelentéktelen dolgokhoz, azokhoz a mozzanatokhoz, amelyeket az író felgöngyölít, megmutat, sőt megkutat, hogy a sok apróságból a végére igazán jelentékeny valami kerekedjék ki. A sópárlásról híres német kisváros 16. századi mindennapjaiba pillanthat be az olvasó – a harangszótól a piaci lármáig és a kocsmai verekedésig –, hogy végül eljusson ahhoz a történethez, amelyet a szerző az első pillanattól – a tőle megszokott pontossággal – lát: a reformációig.
Nádas életművében nem ez az első eset, hogy Forgách András ceruzarajzai kísérik a szöveget. Ezek részben iniciálék, részben a szöveget illusztráló – például a sófeldolgozás fázisait és eszközeit bemutató, „oktató” táblaként érthető – képek, részben pedig a városkép és a városi élet hangulatába vezetnek be. Igaz, meg is tréfálják az olvasót, hiszen gyakran váratlanul felbukkanva vagy épp többször ismétlődve kelnek önálló életre.
A remek, érzékeny, olykor tónusos, kompozíciójukban a turistaprospektusok fotóit, máskor inkább a 16. századi nyomtatványok vonalas fametszeteit szellemesen megidéző rajzok segítenek visszanézni és visszalátni a meg nem nevezett városka eltűnő vagy előtűnő idejében. A munkában lévő fogaskerekek, az alvó szentek és a prédikátor portréja, a templomlépcsők és a favázas házak geometriája azokon a felső rétegeken kalauzolják a nézőt, amelyek alatt kibomlik a történet.
