A rábaközi Vadosfa artikuláris hely volt, azaz a törvény a 17. század végétől biztosította itt a szabad és nyilvános vallásgyakorlatot az evangélikusok számára. A gyülekezet 17. századi templomának emlékét egyedül ez a fa Krisztus szobor őrzi.
A Tolna megyei Varsádról származó 18. századi végi oltárképtöredék az Utolsó vacsora jelenetéből a kép középpontjában ülő Jézust őrizte meg.
Vas megyéből került a múzeumba ez a török turbánból átalakított 17. századi kehelytakaró.
A levélfelbontó kiállításunkon abban a tárlóban látható, ahol olyan, elsősorban 19. századi hölgyekről emlékezünk meg, akiknek élete messze túlmutatott a háztartás és a gyermeknevelés határain: könyvek írásával, irodalmi szalon fenntartásával, iskola-szervezéssel, mecenatúrával vagy lapszerkesztéssel kivételes alkotásokat hoztak létre.
Az 1838-as nagy pesti árvíz idején a Deák téri templom szárazon maradt, a környező utcákat elöntötte a víz. A Király utcában és környékén élő zsidók közül sokan menekültek a templomba, ahová Lang Mihály lelkész befogadta őket és az ellátásukról is gondoskodott. Ezt köszönte meg egy Bécsben készíttetett ezüst kehellyel Lőwy Hermann. A kehely héber felirata Ézsiás könyvéből (25,4) való:„…erőssége a szegénynek nyomorúságában, oltalom a zivatarban…”
A száműzetésben élő Kossuth Lajos tengeri növények tanulmányozásával is foglalkozott. A növénygyűjtemény néhány darabját maga Kossuth ajándékozta hűséges titkárának, a dunántúli evangélikus családból származó Ihász Dánielnek.
Gömöry Jánosnak, az eperjesi főgimnázium egykori igazgatójának 1831-ben a városból való elköltözése alkalmából búcsúajándékként készíttették kollégái és tanítványai ezt az ezüst pálmaágat.
Gustav König a 19. századi német romantika idején készítette el Luther életét megörökítő rézmetszet sorozatát. Luther Mártont 1521-ben fegyveres katonákkal raboltatta el Bölcs Frigyes szász választófejedelem, hogy Wartburg várában biztonságba helyezhesse. Luther György lovag néven ebben a kényszerű bezártságban, mint egy karanténban fordította németre az Újszövetséget.
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész a vészkorszakban, 1944-45 fordulóján a svájci Vöröskereszt támogatásával nagyjából 2000 zsidó származású honfitársunk életét mentette meg. A háború vége után több száz árván maradt gyermekről gondoskodott, és megalapította a zugligeti Pax gyermekotthont. Az otthonban berendezett gyermekköztársaságot Gaudiopolisnak, azaz Örömvárosnak nevezték el.
Polgár Rózsa gobelinjeinek egyediségét a bravúros térhatással megjelenített hétköznapi tárgyak adják, amelyeket a művész eredeti környezetükből kiemelve új, önmagukon túlmutató jelentéssel ruház fel.
Az idén 90 éves festőművész számára a láthatatlant az időtől és tértől független egyszerű, világos és pontosan megszerkesztett vonalak jelenítik meg. A gondolatmenet struktúrája címet viselő művek sorában ez a legkorábban készült darab.
2013-ban az Evangélikus Országos Múzeum által „Reformáció és tolerancia” témában meghirdetett kortárs képzőművészeti pályázatára beérkezett pályamunka.
„És az hét kenyeret és az halakat kezébe vevé, mikoron hálákat adott volna, megszegé és adá az ő tanítványainak, az tanítványok pedig a sokaságnak.” Mt 15, 36. A művész életének utolsó évtizedében a Károli fordítású Bibliát olvasva térden állva festette a szöveghez hűen ragaszkodó akvarellképeit.
