„Én ugyanis (Isten neki, már csak bevallom) magam is lutheránus vagyok” – írta egyik karcolatában a száz éve elhunyt Mikszáth Kálmán, „a nyáj egyik legpogányabb tagja”, ahogy magát önirónikusan jellemezte egy Győri Vilmos pesti evangélikus lelkészhez írott levelében. Mikszáth Kálmán szűkebb pátriája az a Nógrád megye volt, amelynek kultúrájában meghatározó volt az evangélikus kisnemesség, kispolgárság, parasztság kultúrája. Fordítva is igaz ez a hatás – az evangélikus egyház kegyességében, kultúrájában is meghatározó a nógrádi hatás.
Nógrád ma is őrzi öntudatos lokálpatriotizmusát. Nem véletlen, hogy egy nógrádi evangélikus, az 1923-ban született Réti Zoltán festőművész választotta akvarelljei témájául Mikszáth Kálmán elbeszéléseit. Irodalom és festészet találkozik képein. A festőművész és zenész Réti Zoltántól nem idegen, hogy különböző művészeti ágak határterületén mozogjon. Képeivel közelebb visz bennünket Mikszáth világához.
Az elbeszélő Mikszáth mellett a lutheránus Mikszáthra is emlékezik kiállításunk néhány olyan dokumentum bemutatásával, amelyek az író egyházi kötődését illusztrálják. A tárlóban kiállított selmeci pipák mögé pedig nem nehéz odaképzelnünk Mikszáth jellegzetesen „táblabírós” alakját.
