fejlec6

Mikroludiumok II. Konok Tamás kiállítása

Kiállítás éve
2011
Nyitva
2011 december - 2012. április 15
Helyszín
Evangélikus Múzeum, Budapest

„Győzz meg, hogy ami látszik, az való” (Arany János: Vojtina ars poétikája)

„A homo ludens a homo sapiens nemesített változata” – olvasható egy frappáns aforizmában. Játszani több is, más is, mint gondolkodni. Aki játszik, kreativitását veti be a valóság másolásába, újrateremtésébe, és azzal együtt, hogy a játék szabályait szigorúan betartja, a véletlen lehetőségeket is kihasználja. A játék tehát a kereteket tágító szabadság. A játékba bele lehet feledkezni. Nem komoly, és nem komolytalan. Nem mechanikus, hanem tudatos. Vagy intuitív. Nem kizáró, hanem összekacsintó. „Csak játszik”: nem azt jelenti, hogy komolytalan dologgal foglalatoskodik valaki. Hanem, hogy mással – a szépséggel, a ritmussal, az élet lüktetésével, az átéléssel, a szabadsággal – törődik. A boldog kívülállással. A mimézis, a teremtés, az újrateremtés gesztusával.
„Nem az a feladat, hogy megörökítsük a látott világot, hanem az, hogy létrehozzunk egy világot. – mondja a mester – A művészet nem stíluskérdés, hanem az egyéni ideának végsőkig kiművelt következetes útja. A művészet filozófia és szelekció, a többi kézügyesség. A műalkotás az isteni teremtés utánzása egy művész temperamentumán keresztül.”
A „mikroludium” kicsiny játék. Apró, mint a zenei műfaj, a preludium, amely a barokkban bevezette a nagy művet, előkészítette a témákat, felsorakoztatta az ötleteket. Ilyen játékoknak is felfoghatjuk a kiállítás darabjait – még, ha nem is készült mindegyik nyomán méretes akrilkép. Hiszen a játékok közül csak néhány bírja el a monumentalitást.
Ezek a játékok a mester bevallása szerint „indulatból születtek”, hirtelen ötlettől vezérelve, az alkotó öröm önfeledt pillanatait megörökítve. Amolyan jegyzetlapok, amelyekre az ember odafirkant néhány fontos asszociációt, gondolatot, kompozíciót. Végül talán már mindegy, hogy épp mi volt a játék szabálya: (a Gare du Nord-nál talált) különös betűkből alkoss grafikus felületet! Vagy mit tudsz kihozni fehérből és feketéből? Esetleg fehéren fehérből? Oldd meg ugyanazt hidegben/melegben! Tévessz meg! Forgasd el! Játszd vissza!
A „mikroludiumok” játékok a néző számára is, „fejlesztő játékok”. Bartók Mikrokozmoszának darabjaira emlékeztető módon egy művészi nyelvet – szerkezeteket, képi gondolkodást, alkotó programot – tanulhatunk belőlük.
Ezek az ’50-es évek óta készülő, apró játékok – képi jegyzetek – többek tehát ötleteknél. Kicsinységükben is önállóan megálló, befejezett művek. A különféle technikák (a kollázs, a montázs, a lettrizmus, a papírrelief) és elvek (a konstruktivista szerkesztés, a szerializmus, az architektonikus és zenei ritmus) felbukkannak a mester nagy művein. Az indulat, a játék, a szabad kreálás jegyzetlapjai így válnak egy életművet felölelő festői program bázisképeivé.