Sándy Gyula építész, műegyetemi tanár (1868-1953) munkásságáról a KÖH Örökség Galériájában a Magyar Építészeti Múzeummal közösen rendeztünk időszaki kiállítást.
Sándy a József Műegyetemen szerzett építész oklevelet, többek között Komor Marcell, Jakab Dezső, Hegedűs Ármin, Jámbor Lajos évfolyamtársaként.
1889-99 között műegyetemi tanársegéd volt Pecz Samu Középítéstani Tanszékén. 1899-1914 között a Felső Építőipariskola tanára, majd 1914-től 1939-ig, nyugállományba vonulásáig a Műegyetem II. Épületszerkezettan Tanszékének nyilvános rendes tanára volt. Ekkor jelentette meg Fejezetek az épületszerkezetek köréből és Újabb és különleges épületszerkezetek c. igényes tankönyveit, illetve Épületszerkezettani táblák címmel műegyetemi előadásainak legnagyobb részét.
Számos társadalmi, szakmai és egyházi tisztséget töltött be. Fiatal építészként sikeresen vett részt pályázatokon – esetenként barátjával, Föerk Ernővel közösen. Rengeteget tervezett: iskolát, kórházat, postát, kultúrpalotát, raktár- és műhelyépületet, borpincét, bérházat… Egyik ifjúkori vágya – várat, kastélyt tervezni – nemcsak a daruvári kastély esetében teljesült, hanem vissza-visszaköszön középületein is. Másikra pedig – templomot építeni – több tucat lehetősége adódott. Templomainak sikere talán a magyar építészeti hagyományban gyökerező formák és a korszerű mérnöki szerkezetek (héjszerű boltozatok, vasbeton) összhangjában és Sándy egyházához való hűségében rejlik. Legismertebb épületei az újpesti és a budai Postapalota, a nagytarcsai, a győri új evangélikus templom. Külön súlyt fektetett az a liturgiának legmegfelelőbb elrendezésre. Szerzőként részt vett a XX. század legnagyobb evangélikus könyvvállalkozásában, a Kemény-Gyimesy féle Evangélikus templomok c. kötetben.
