Az egyformaságot unalmasnak, szürkének, a változatosságot szórakoztatónak érezzük. A variációs műfaj az ismétlődésben rejlő változatosságot képes megmutatni. A műsorban a barokk kor variációs zenei műfajai (chaconne, passacagila) mellett olyan művek is elhangzanak, amelyek szerzői a darabokon belül rövid variációs szakaszokat is komponáltak. A koncerten elhangzó itáliai, német és angol darabok szinte a teljes barokk kort felölelik. A műsorban annak a Weöres Sándornak a verseit hallhatjuk, akit sokan mondtak a 20. század legnagyobb költőjének, míg mások csak "öncélú játékosnak" tartották. Ezekben az "öncélú játékokban" összekeveredik az érthető az érthetetlennel, a variácós játék során spontán kialakuló gondolatiság a tudatosan átgondolt közléssel. A változatos irodalmi és zenei "játékokat" Kandinszkij végtelen fantáziával megkomponált képei kísérik, hogy a bezártság ingerszegény hónapjai után ismét rácsodálkozhassunk a világ, a művészet végtelen gazdagságára.
