FARKAS ZOLÁN BESZÉDE A KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓJÁN
Luther asztaltársa jegyezte fel a kiállítás címében idézett mondatot, amely a reformátornak a zene fontosságáról szóló egyik eszmefuttatása végén hangzott el. A magyarországi evangélikusoknak történetük folyamán kevés békeidő jutott. A reformáció terjedésének időszaka egybeesett a török háborúk korszakával. A felekezetek szétválása (katolikusok és protestánsok, majd evangélikusok, reformátusok és antitrinitáriusok vonatkozásában) harcok közepette ment végbe. A kibontakozó ellenreformáció először egyéni létében fenyegette, majd közösségi életében igyekezett ellehetetleníteni a hazai evangélikusok életét. Helyzetük a 18. század végére stabilizálódott. Mire a felvilágosodásnak köszönhetően megszűnt az állami egyházüldözés, addigra ugyanazon felvilágosodás gyümölcseként egyre inkább kezdett teret nyerni az elvallástalanodás, amely kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel napjainkig tartó folyamat.
A magyarországi evangélikusok a rövid békeidőkben nem alkothattak olyan jelentős egyházzene-irodalmat, mint németországi hitsorsosaik Praetorius, Schütz, Pachelbel, Buxtehude, Bach, Brahms, vagy Mendelssohn révén. Azonban nem mondtak le a zenéről: a városi gyülekezetek (Pozsony, Eperjes, Lőcse, Sopron) gazdag egyházzenei életét a 17–18. század egyes évtizedeiből a legutóbbi évek kutatásai hozták napfényre. Míg a rendszeres egyházzenei élethez biztos anyagi alapokra volt szükség, addig a közös gyülekezeti vagy otthoni családi énekléshez kisebb befektetés is elég volt. A magyarországi evangélikusok énekkincsét nyomtatott és kéziratos énekeskönyvek hosszú sora őrizte meg és hagyományozta tovább a mai napig, hogy az evangélikusok továbbra is „éneklő egyház” maradhassanak. Hogy a jövőben se hallgasson el a gyülekezet éneklése, az idei évben elindult az új énekeskönyv előkészítése, amelyet ez a kiállítás is szeretne támogatni.
A kiállítás a tavalyi évben 50 éves Deák téri orgona szerkezetét követi. A pedál jelenti az alapokat, a Hauptwerk (főmű) az egyházzene gerincét, a Rückpositiv (hátsómű) a szervezett egyházzenét, a Schwellwerk (redőnymű) pedig az egyházzenei képzést. Hely és alapvető kutatások hiányában a teljességre ugyan nem törekedhettünk, de igyekszünk teljes keresztmetszetét adni mindannak, amit a magyarországi evangélikusok zenéjéről tudunk. Hagyományaink felidézésével bátorítjuk látogatóinkat a zene (újra)felfedezésére, hallgatására, művelésére, hogy átéljük Luther szavait: „A zene elűzi az ördögöt, és felvidítja az embereket.”
