Sztehlo-Keken emlékszobánk "kiállítás a kiállításban" - egy 2. világháborús óvóhelyet megidézve állít emléket két olyan evangélikus lelkésznek, akik a vészkorszak idején megalkuvás nélkül álltak az üldözöttek mellé. Keken András és Sztehlo Gábor mindketten 1909-ben születtek és 1974-ben hunytak el - de nemcsak a dátumok és hivatásuk köti össze a két személyt.
Keken András a Deák téri gyülekezet lelkésze volt. A hódmezővásárhelyi missziói gyülekezet éléről érkezett a fővárosba és hozta magával azokat az árvákat, akiket korábbi gyülekezetében fogadott magához. A kis árvaház a Deák téren folytatta működését. Az egyre élesedő zsidóüldözések idején először az egyházba fogadták be az egyre nagyobb tömegben átjelentkező zsidókat. Keken András lelkészi hivatását és krisztusi küldetését egyszerre komolyan véve nem keresztlevelet, hanem olyan jogi dokumentumot adott a hozzá fordulóknak, amelyek igazolták, hogy a folyamodók a törvények szerint átléptek az evangélikus egyházba. 1944-45-ben ezek a papírok már mit sem értek. Keken Andrást ekkor is többen felkeresték, hogy menedéket kérjenek nála. Igazoltan tizennégy olyan személyről tudunk, akiket hosszabb-rövidebb ideig Keken András rejtegetett az üldözések elől. Feladata nem volt veszélytelen - a Deák téri házban élt olyan, a nyilasokkal szimpatizáló segédlelkész, aki feljelentést tett. A razziát a lelkész és mentettjei is csak nehezen élték túl.
Sztehlo Gábor története többek számára is ismerős lehet. A fővárosban missziói, majd kórház-lelkészként dolgozó Sztehlo Gábort Raffay Sándor rendelte a református egyházban működő, de közösen fenntartott Jó Pásztor Bizottsághoz, amelynek elsődleges feladata a protestáns vallású, de zsidó származású munkaszolgálatosok és itthon maradt családtagjaik segítése volt. A német megszállás után a bizottság feladata megnehezült, ekkor talált rá Sztehlo Gáborra Fridrich von Born, a nemzetközi vöröskereszt svájci ügyvivője. Segítségével 1944 nyarától harminc otthont alapítottak és tartottak fent Sztehlo Gábor és munkatársai. A pesti középületekben és budai villákban lévő otthonokban ezerhatszáz zsidó gyermek, és négyszáz felnőtt élte túl az üldöztetés, majd az ostrom veszedelmeit. Az árván maradt gyermekek egy részével Sztehlo Gábor új gyermekotthont alapított, ahol a háború árvái mellett, vallásra és származásra való tekintet nélkül más üldözöttek gyermekei is menedéket leltek. Az otthon végül a Weisz Manfréd család budafoki út mentén fekvő nyaraló villáiban nyert végleges elhelyezést. A Pax otthon saját iskolája mellett egy saját "gyermekállamnak", a Gaudiopolisnak (Örömváros) is helyet adott, ahol az egyre brutálisabbá váló proletárdiktatúra közepette tanulhatták meg Gaudiopolis polgárai életreszólóan a felelős együttélés demokratikus szabályait.
Kiállításunk interaktív elemekkel, korhű tárgyakkal, Keken Andrásra vonatkozva eredeti helyszínen teszik átélhetővé, hogy mit jelentett az üldözés, a háború, az ostrom, az embermentés 1944-45 Budapestjén.
A Sztehlo-Keken emlékszoba virtuálisan ide kattintva járható körbe.
