Dr. Szilvásyné Peregi Eszter, a győri Evangélikus Szeretetház igazgatónőjének gondolatai a kötetről:
„A diakonisszák kis híján 200 évvel ezelőtt már megkezdték a rászorulók ellátását, létrehozták az ellátórendszert, sokkal több szolgálati lehetőséget fedeztek fel, mint amit napjainkban működtetünk, s közben egyetlen útmutatót tartottak szemük és szívük előtt, a Bibliát. A győri gyülekezet tagjaként és a szeretetház igazgatónőjeként számos emléket őrzök a diakonisszákról, akik a győri evangélikus gyülekezet tagjai voltak a feloszlatás után is, egészen halálukig. Első emlékem Haniffel Emmához kapcsolódik, aki a gyülekezet kántora volt. Hosszú évekig szolgált minden istentiszteleten a győri Öregtemplomban. Később, amikor már dolgoztam, Haás Zsuzska nővér gyakran kísért vizsgálatra szeretetházi lakót. Türelemmel, szeretettel kalauzolta, segítette őket. A diakonisszák a feloszlatás után is rendszeresen találkoztak, közös bibliaórán, áhítatokon vettek részt, őrizték a közösségüket. Buthy Ella főnöknőt haláláig nagy tisztelete vette körül, hallgattak szavára, megfogadták tanácsait. Ella néni szeretettel irányította a közösséget. Soha hangos szava nem volt, azonban szeme villanásával is igazgatni tudott. Haláláról sajnos egyetlen evangélikus sajtótermékben sem emlékeztek meg. A gyülekezeti alkalmakon a többi diakonisszával is találkoztunk, akik sokszor szolgáltak a szeretetvendégségek alkalmával is. Bár nem viselték már a diakonissza ruhát, lelkiségükben megmaradtak diakonisszának, az egész gyülekezet ismerte és tisztelte őket.
A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület alapításának 100 éves évfordulóját ünnepeljük ebben az esztendőben. Ebből az alkalomból került sor a diakonisszatörténeti kiállítás megszervezésére. Az elkészült kiadvány a 2024. február 27. és június 2. közötti időszaki kiállítás katalógusa. Azt gondolom, hogy a könyv ennél sokkal több.
A kötet mindenképpen hiánypótló munkának számít, egyrészt a részletes feldolgozás miatt, másrészt azért, mert mind az intézménytörténetet, mind pedig a szolgálat és a ruházat értelmezését illetően plusz ismeretekkel szolgál. A diakonisszák szolgálatának sokoldalúsága, földrajzi kiterjedése megkerülhetetlenné teszi őket nem csak a diakóniai munkában, hanem a világi megfogalmazás szerinti szociális munka történetében is. A diakonisszatörténet hazai nőtörténethez és ápolástörténethez kapcsolódása által így a téma elhelyezhető egy nagyobb volumenű társadalomtörténeti kontextusban.
A kötet elején három rövid és tömör, de annál tartalmasabb tanulmányt olvashatunk, hiszen rengeteg információt tartalmaz mindhárom, s akár egy-egy bekezdés tartalmát újabb tanulmányban lehetne kifejteni.
Elsőként dr. Lackner Pál püspök úr, az Evangélikus Országos Gyűjtemény igazgatója ír az evangélikus diakónia történetéről, végig vezetve az olvasót az ősegyházak korától az egyház intézményesülése és a reformáció korszakán keresztül a totális rendszereken át a jelenkorig.
A második tanulmány írója Kondor Boglárka, a kiállítás egyik kurátora, s a katalógus egyik szerkesztője, aki végig vezeti az olvasót a három diakonissza anyaház és egy egyesület létrejöttének folyamatán. Megismerhetjük belőle a szerző diakonisszatörténeti doktori kutatásának részeredményeit, továbbá a diakóniatörténet, mint lelkiségi örökség fontosságát.
A harmadik tanulmány szerzője Kelemen Anna, a MEE diakóniai osztályának vezetője. Végig vezet minket a diakóniai intézmények létrejöttének kezdetétől a szeretetmunka átszervezéséig vezető úton. Bemutatja a diakónia osztály megalakulásának folyamatát, kiemelve Sztehlo Gábor tevékenységét. Olvashatjuk a működés megteremtését megalapozó szabályrendeletek, törvények létrejöttét, azok tartalmát, továbbá megismerjük az 1951 utáni intézményrendszer működtetésének nehézségeit, a diakonátus, mint szolgáló és lelki közösség létrejöttének lehetőségét, illetve a közelmúltban megnyílt lehetőségeket az állami intézmények átvételével kapcsolatban.
A könyv további részét a kiállítás katalógus része teszi ki, amelyben valamennyi anyaház bemutatása fényképes dokumentációval teljes. A térképes összeállítások a szolgálat földrajzi behatárolását segítik. A kötet függelékében olvasható a pozsonyi diakonissza anyaház házirendje. Nem csupán a klasszikus értelemben vett házi rendtartásról van benne szó, hiszen a diakónia történetétől, lényegétől kezdve meghatározza a hivatás erősítésének eszközeit, bemutatja a diakonisszaképzés rendjét, kiemelve azokat a jelentkezési indokokat, melyek a diakonissza hivatás betöltésének alapjait adják. Ezt a házirendet, vagy ennek a felépítését, tartalmának nagy részét veszi át a későbbiekben többi diakonissza anyaház is.”
