A konfirmáció a bérmállás szentségét, illetve az elsőáldozás alkalmát ötvöző protestáns alkalom. A konfirmált gyermek a gyülekezet teljes jogú, felnőtt tagja lett és az úrvacsorában is részesülhetett. A konfirmáció szót Luther használta először, és egyes német tartományi egyházakban már a 16. század második felében elterjedt.
Magyarországon a a 18. század közepétől a pietizmus vezette be és terjesztette el a konfirmációt. A konfirmáció bevezetésének legfőbb célja a hit elmélyítése és megvallása volt. A 19. századtól általánossá vált konfirmáció az egyik legváltozatosabb szertartása lett az evangélikus egyháznak.
A konfirmációt oktatás előzte meg, amelyet különféle kátékból végeztek. Igen sok későbbi püspök is szerzett kátét, amelyek sok-sok kiadást értek meg. A konfirmált gyermekek emléklapot, bibliát, emlékkönyvet kaphattak ajándékba.
A konfirmáció, mint felnőtté avatás szertartás, a népi vallásosság szerves részévé is vált. A népviselet egyes helyeken egészen a 20. század közepéig megmaradt.
